Augusztus 30. (vasárnap), 14:05, a Roxfort expressz

Újra Roxfortban…
Ez az ötödik évem, és már alig várom, hogy – mint újdonsült prefektus -, teljesítsem feladataimat, és persze, hogy lássam a barátaimat, Verityt, Rinit és Jessicát. De vannak, akiket nehezen viselek el, nevezetesen a négy barátot, akiknek mindig csak valami hülyeségen jár az eszük… ha egyáltalán van nekik. Hála Istennek ma még nem láttam a fiúkat az expresszen, lehet, hogy belátták, hogy veszélyesek másokra.
És otthon maradtak. De ebben csak reménykedem. Viszont így legalább nyugodtan írhatom a naplómat, mindenféle James Potter és Sirius Black névre hallgató egyéntól távol. Olyan nyugalmas itt minden… Rini vett egy szép, perzsa cicát, így már két macska van a kupéban. Verity és Rini most velük játszik, Jessica pedig felolvas egy cikket az Ifjú Bo- szik eheti számából. Ha jól hallom, arról szól, hogy milyen fontos megórizni a türelmet… Ááááááááá!!!!

16:20, a lányok hálóhelyiségében

Hát, én igazán nem értem, miért büntet engem az Isten, mit vétettem, hogy mindig velem kell megtörténnie minden rossz dolognak?! Tök nyugisan üldögéltünk, mikor egyszer csak szószerint kirobbant az ajtó, és berepült rajta Peter Petigrew, egyenesen Rini és Verity közé!!! Ezután persze a csajok felvisítottak, Jess pedig eldobta az újságot és felpattant. Ekkor kik néztek be az ajtón, NA, KIK?! Hát, naná, hogy Potter és Black! Az elóbbi beletúrt hajába, mint mindig, az utóbbi zavartan ránk vigyorgott:
- Á, Navon, Evans… hogy telt a nyár?
Jess pajkosan rákacsintott, miközben két másik barátnóm fejcsóválva ültek le mellénk. Peter feltápászkodott és bocsánatkéróen fordult felém:
- Ne haragudjatok…
Én még mindig a naplóm felé hajoltam, bár már régen nem írtam.
Azon elmélkedtem, miért kell Blackéknek mindig bajt okozniuk. Hallot- tam, hogy még valaki belép, és biztos voltam benne, hogy a négyes legnor- málisabb tagja, Remus Lupin. Ekkor egyszer csak Black fölém hajolt:
- Mi van, Evans, elkapott az írási mánia? – kérdezte vigyorogva, majd belelesett a naplómba. – Ágas, nézd, a mi nevünk is benne van! – kiál- tott fel, mire én dühösen csaptam össze a naplómat, és Blacket meglök- tem, aki így szegény Peternek esett, és mindketten a padlón kötöttek ki.
- Bocs, Peter. – néztem a világos hajú fiúra, majd folytattam. – Black! Te meg mehetsz innen a …
Jessica persze azonnal pártfogásába vette állítólagos „legjobb haverját”:
- Lily! – de Black persze már fel is pattant és farkasszemet nézett velem. Potter megpróbálkozott egy gyenge közbelépéssel:
- Hé, Evans, min pörögtél fel ennyire? – nézett rám a szokásos stílus- ban, abban a fennhéjázó modorában. Rini eközben teljesen jól berendezke- dett az egyik sarokban: az ölébe tett egy rakás csokibékát, és a két cicát magához húzta. Az enyém, Cassie megijedt haragomtól és hozzábújt. Verity nevetve vette észre ezt:
- Várj, Rini, én is jövök! Nem akarok lemaradni a mai elóadásról. – letelepedett mellé. Én dühösen kezdtem a magamét:
- A hülye barátod mindig csak a baromságokon töri azt a tökfejét. - szi- szegtem felé. Erre már Black is felugrott:
- Mi?! A hülye barátod? Evans, te egy… - kezdte Black, de Potter és Jessica is belekiabál:
- Tapmancs, nehogy megát…
- Lily, Sirius! Miért kell nektek mindig…
Remus csak fejcsóválva állt, és érthetóen kijelentette:
- Tíz pont a Griffendéltól.
Hoppá, hoppá! Hogy is felejtkezhettem meg arról, hogy prefektusok vagyunk? A többiek tátogva meredtek rá.
- Lily, a prefektusoknak jelentkezniük kell elöl. – nézett rám. Én bólin- tottam, de elóbb még Rinire néztem:
- Vigyázzatok Cassiere! – felkaptam a naplómat és a könyvemet, majd kioldalaztam Potter mellett, aki még mindig lazán nézett rám:
- Hé, Evans, prefektus lettél? – csillant meg a szeme, mire én szó nélkül kijöttem a kupéból, de még hallottam Jess hangját:
- Sirius, miért nem lehettek ti is jóban Lilyvel…?
Hát, ez nagyon jó vicc! Még hogy én, jóban Blackkel és Potterrel! Remussal és Peterrel még csak-csak elvagyok, de azzal a két flótással?!
Hú, most nem is tudok többet írni, mert ki kell csomagolnom. És Cassie is itt nyávog mellettem.

18:30, a baldachinos ágyban, ahol nincsenek se Blackkek, se Pitonok, se Potterek… egyenlőre.

Szóval, meg volt a beosztási ceremónia, amely - tekintve, hogy Potter is részt vett rajta - hatalmas botrány lett. Valamilyen, számomra ismeretlen okból többen megbámultak. Amikor már nem tudtam mire vélni a dolgot, odafordultam Jessicához:
- Rózsaszín, vagy zöld a hajam?
- Miért? Mi van? (Már megint Blacket mustrálta, ahelyett, hogy a legjobb barátnőjére, azaz RÁM figyelt volna.)
- Semmi.
- Ülhettünk volna közelebb Siriusékhoz...
- Hogyne. Lia fejére, igaz? (Lia és barátnői fanatikus Potter és Black rajongók, aminek Jessica nem nagyon örül... egyértelműen, utálja őket)
- Öhmm... Lia még rondább, mint tavaly volt, nem?
- Hát, szerintem ez a sárga nem áll rosszul neki...
- LILY!
- Ronda.
- Mindegy. Úgyis oda kell mennünk, mert te és Remus együtt kíséritek fel az elsősöket.
- Ja, tényleg. Huh... Mehetek Potterékhez.
Odavánszorogtam.
Remus mellett már ott álldogált néhány elsős, így feléjük vettem az irányt. Csakhogy a Sors közbeszólt. Potter képében.
FÉLTÉRDRE ERESZKEDETT ELŐTTEM! EGY SZÁL RÓZSÁVAL A KEZÉBEN! Black pofákat vágott, Remus ide-oda járatta tekintetét Potter és köztem, Peter érdeklődve figyelte az előadást.
Ami, kisvártatva, folytatódott is.
- Lily, könyörgök, csak egy randit!
Na, ez már nekem is egy kicsit sok volt!
1. Lilynek szólított.
2. Könyörgött.
3. JAMES POTTER RANDIT KÉRT TŐLEM!!!
Azt hittem, elájulok. De azt persze nem lehetett. Hiszen prefektus vagyok. Mindenki némán nézett ránk. Én is rájuk. Miért, mégis mit kellett volna tennem? Hisztérikus igennel Potter karjába omolnom? Ilyet csak Lia Weinhober tenne, de nem én. Szóval, most már én vártam, mi lesz a dologból.
- Hmm... Lily... tudod, az elsősök... (Ez Remus volt)
- Miss Evans, ha befejezték ezt a rendkívül érdekfeszítő jelenetet, lenne szíves Mr. Lupinnal együtt ellátni prefektusi teendőit. (Ez prof. McGalagony)
- Oh, hogyne. (Ez én)
Legalább az elsősök hű képet kaphattak szeretett iskolánkról, és annak egyes tanulóiról Szerintem, nagyon élvezték. Én annál kevésbé. Amikor végre benyitottam a hálótermünkbe (ahol Jessica, Rebecca és én alszunk), Jess azonnal a nyakamba ugrott:
- Ha neked van esélyed Jamesnél, akkor nekem is Siriusnál, igaz?
VAN ESÉLYEM POTTERNÉL???
INKÁBB NEKI VAN... AZAZ NINCS NÁLAM!!!

Szeptember 1. (hétfő) 11:25, a bűbájtanterem előtt

Egy újabb nap. Egy újabb botrány.
A reggeli csendes volt, és a mágiatörténeten már azon töprengtem, betegek-e a fiúk, de csak... elaludtak. Ennyire azért nem volt unalmas az óra! De, mégis mit csinálhattak éjszaka? Bele sem merek gondolni.
Én sem aludtam túl jól, hála Jessicának, aki vagy hajnali háromig azt hajtogatta, milyen jó lenne, ha összejönnék Potterrel, és csak akkor hagyta abba, amikor Becca teljes erőből hozzávágott egy párnát.
Szóval, Jess most duzzog. Mintha ez lenne a legnagyobb problémám...

15: 05, a legendás lények gondozása után, a kastély parkjában

Na, mostmár tudom, mit csináltak azok az álnok, idióta, kétszínű Tekergők! Csak ki kellett lépnem a kastélyból, és erre remek alkalom volt, mikor l. l. g.-ra kellett sietnem. Már az is furcsa volt, hogy egy csomóan tömörültek egy helyen. HIBA, NAGY HIBA VOLT ODA MENNI!
Black és Potter ott álltak, egy sajátkészítésű rózsalugas alatt. Hmmm, a rózsalugas még nem lett volna rossz, de egy elég nagy, rózsaszín tábla, melyen még kis, piros szívecskék is díszelegtek:

3$ - 1 csók
5$ - 2 csók
6$ - 2 csók + 1 ölelés

(Ott állt Black, Potter, éppen oda ráncigálták szerencsétlen Remust, akinek nem nagyon tetszett a pénzkeresésnek eme ágazata.)
Black elvigyorodott, mikor meglátott engem, és a mágikus mikrofonjába (nem tudom, honnan szerezte, de meg fogom említeni Dumbledore professzornak) kezdett el beszélni. Na már most, kb. 150- 180 ember állt az udvaron, és mind hallotta:
- KEDVES HÖLGYEIM ÉS URAIM, EGY FANTASZTIKUS LEHETŐSÉG KÖVETKEZIK! EGYIK NÉZŐNK INGYEN MEGCSÓKOLHATJA A TEHETSÉGES KVIDDICSJÁTÉKOST, A GRIFFENDÉL SZTÁRHAJTÓJÁT, JAMES POTTERT!!!
A lányok többsége sikítozni és nyomulni kezdett Potterék felé, de én már tudtam, kit választanak. Potter ugyanis egyenesen felém bámult. Gyorsan el akartam tűnni, mikor újra meghallottam Black hangját
- A SZERENCSÉS EZÚTTAL LILY EVANS!!!
Naná, hogy mindenki rám nézett. Én viszont sehova. Megrángattam Becca kezét, aki vette a lapot (Jess csak sóvárogva bámulta Blacket, ez egyébként kezd már unalmas lenni), és elslisszoltunk. Nem is volt olyan nehéz a sok ember között. Egyébként is, pofátlanság elkérni egy csókért 3 $-t... De, most, nem?!