Szeptember 7. (vasárnap), 08:25

Csak hajnali három körül tudtam elaludni, de nem a félelemtől. Csak Potteren gondolkoztam. Hogy hihette, hogy szerelmes vagyok Blackbe? Atya ég! Ez még viccnek is rossz.
Verityvel voltunk a gyengélkedőn, de az nem volt kifejezetten olyan, mint, ahogy elképzeltem. Látomás: Csend van, és nyugalom, a madárcsiripelés behallatszik a nyitott ablakokon, mindenki alszik, a nap sugarai halványan átszűrődnek a sötítőfüggönyön.
Ezzel szemben mit láttam? Na, mit??? Mindenki igen furcsa elfoglaltságot talált magának. Black és Potter például, labdáztak. Egy tökkel (amit Hagridtól csentek el). Bellatrix és Lestrange Malfoyékkal sugdolóztak; Narcissa rémtörténeteket mesélt egy elsőéves kisfiúnak; Becca és Jess pedig szurkoltak, hogy nehogy a fejükre ejtsék Blackék a tököt. Mikor beléptem, Potter felkapta a fejét.
- Evans… Hogy telt az éjszakád? – kérdezte gúnyos mosollyal. Black erre ránk nézett.
- Ágas, csak nem? – kérdezte mindentudó mosollyal.
- Mi van?! – kérdeztem én, kicsit ingerülten.
- Tapmancs, barátom, Evans nem gondolkodik éppen racionálisan. – mondta Potter. Ja, persze. Most az a szemét elmondja, hogy tegnap egy picit… hmm… szóval, hogy nem akartam találkozni szellemmel.
- Racionalitás? Mi is az? Végülis minden relatív. – szólt nagy komolyan Black, mire a nem messze fekvő Becca elnevette magát.
- Sirius… Hogy te milyen bonyolult szavakat használsz ma!
- Melletted, Becky, mire számítson az ember? – nézett rá Black, vigyorogva. Barátnőm felült az ágyon.
- Még szerencse, hogy mellettem egy pici kultúra is beleverődik a fejedbe. Tudod, az iskola nem csak állandó bolondozásból, katasztrófák előidézéséből, és komolytalanságból áll. Nem csoda, hogy szegény Remus belefáradt…
- Szegény Remus, mi?! „Szegény” Remusszal mostanában nagyon jól elvagy! – vágta rá agresszíven Black, mire Becca csak tátogott. Mi tagadás, én is meglepődtem. Remus és Becca mindig is jóban voltak, hiszen mindkettőjük éltanuló volt, komoly és olvasott. Ez egyáltalán nem volt újdonság. Viszont Becca valamiért elpirult.
- Na, és akkor mi van? – kérdezte emelt hangon. Bellatrix és Malfoy kíváncsian fordult oda a hangjára. Még sosem látták ilyennek. És én sem. Becca sosem kiabált, csak tárgyilagos hangon megmondta a véleményét.
- Mi van??? – Black szemei dühösen villámlottak. – Ezt inkább neked kéne tudnod, nem???
- Mi??? Sirius, megőrültél? Megártott neked az a… - kezdett bele Becca, de Black közbe szólt.
- Tudod, mit? Te vagy, aki mostanában furcsán viselkedsz!
- Miért? Azért, mert nyitottabb vagyok, és…
- Azért, mert nemsokára ugyanolyan leszel, mint a többi hülye liba!
- Ugyanolyan??? Sirius, most már tényleg nem ér…
- Olyan kényeskedő, és csak a női dolgokkal foglalkozó, és nyafogó, mint Jess, Rini, Evans, Verity…
- MICSODA?! – ez már én voltam. Csak nem hagyhattam, hogy ilyeneket mondjon rólunk. – BLACK?! MOST AZONNAL FOGD BE!!!
- Téged senki sem kérdezett, Evans! Szóval, CSÖND LEGYEN!!!
Potter méltatlankodva meredt barátjára, és Becca még mindig döbbenten mondta a magáét, Blackkel egyetemben. Ekkor másodjára lépett be, nagy veszekedések közepette szegény Andromeda. Körül nézett, majd halk sóhaj kíséretében távozott. Még hallottam, hogy ezt mondja:
- Nem is akarok tudni róla…
Ekkor a veszekedést félbeszakította egy jókora repülő tök, mely kecsesen átsuhant a levegőben, egyenesen Black, Potter, Verity és közém, és ott egy jókora durranással… PLATTY!!! Madam Pomfrey azonnal berohant, és amikor meglátta, hogy mi történt, rákezdett:
- Elég volt! Mindenki kifelé! Black kisasszony, Lestrange, Miss Nott, Black, ti is! Engem nem érdekel, hova mentek, de itt az biztos, hogy nem maradhattok! Meggyógyultatok, nem foglak titeket pátyolgatni, miközben attól rettegek, hogy minden pillanatban tökök eshetnek a fejemre, - itt Blackre nézett. – hogy elvágódok egy szalagban, miközben a gyógyszeres üvegeket viszem, - itt Potterre. – hogy mindenféle átkokat kell elviselnem – itt pedig Malfoyékra. - A házaitok vezető tanárainak pedig elmesélem, hogyan viselkedtetek!
- Jaj, ne! – nézett rá Black. – Már így is hétfőn büntetőmunkára kell mennem… Evansszal.
Én gyilkos tekintetet vetettem rá, majd kijelentettem.
- Inkább hallgatom meg újra Albie Levendroi történetét, minthogy veled kelljen elszenvednem egy egész estét. – láttam Potteron, hogy mondani akar valamit. Eszem ágában sem volt megvárni. Elrohantam. És vissza sem megyek oda soha többet! Legalábbis ebben az életemben nem.