17:32, a roxforti birtok egy csendes pontja

Azon töprengek, hogy már nemsokára 16 éves leszek, és még nincs egy normális, őszinte, kedves srác a láthatáron. Mit is mondjak? Ez eléggé lehangoló. Jessnek ott van Michael, még ha nem is nagyon érdekli, Verityt és Rinit is láttam már fiúkkal, többel is, csak én. A fiúkat nem nagyon érdeklem, azt a dilis Pottert kivéve. Na jó, ez tömény önsajnálat volt. Most visszatérek igazi önmagamhoz.
Most, például Potter a közelben van a bandájával. Sokan oda gyűlnek, megtapsolják. TUDOM, hogy azt várja, hogy odanézzek, észrevegyem és tegyek valamit. Miért akar balhét? Ha én oda megyek, maximum leszidni fogom. És ez, ahogy vesszük, elég természetes. Kell lennie valakinek a sok ostoba liba között, aki észnél van. Na, Black szerint ez vagyok én. A sok ostoba liba között az árulkodó. Huh. Idióta.
És, egyébként is nekem van igazam. A tűzijáték IGENIS veszélyes. Mi van, ha kigyullad Hagrid kunyhója? Vagy, ha... A lényeg, hogy akkor se megyek oda. Tuti biztos, hogy most hátrapillant, hogy miért nem szólok semmit. Jess meg itt bökdös. Elég idegesítő, abbahagyhatná már.
Már megint tapsolnak... Hogy oda ne rohanjak. Jobb dolgom is van. Például, például... írok.

20:10, a hálószobában

Mindennek az oka James Potter!!!
Na, jó. Oda néztem. Miután Jess már ezt ordibálta:
- Lilly! Nézd már! Ez a te neved!
Felkaptam a fejem, és láttam, hogy Potter meglendíti a varázspálcáját, és a tűzijáték más alakot vett fel. Egyébként én is ismerem ezt a varázsigét, nem túl bonyolult. De hogy vehette fel a tűzijáték az én nevemet, méghozzá az "i"-ben (Lily) pont helyett egy szívecske jelent meg. Teljesen elvörösödtem, mert már ma másodszor mindenki engem nézett... és ez még egy jó nap volt!
Nem vártam meg, hogy tovább varázsoljon, elhatároztam, hogy saját kezűleg töröm be az orrát. Nem jött össze. Illetve, majdnem. Mert, amikor felé elindultam, akkor lépett be McGalagony prof. és:
1. Azt, hogy neki akarok menni valakinek.
2. Azt, hogy Black, Potter és közém ugrik.
3. Azt, hogy én már - teljesen érthetően - Blacket akarom felképelni.
4. Azt, hogy Potter ott álldogál mellettünk, mint aki itt a legártatlanabb.
5. Következtetés: BLACK és ÉN büntetőmunkára megyünk, csütörtök 18:00-kor, míg POTTER vidáman éli életét!!!
A SORS ANNYIRA, DE ANNYIRA IGAZSÁGTALAN!!!

Később, ugyanott

Mint rendesen, hétfő esténként, találkoztunk megint Verityvel és Rinivel. Ami nem volt ugye valami egyszerű, mert ahhoz, hogy találkozhassunk a bagolyházban (csendes, nyugodt hely, csak kicsit ijesztő esténként az a sok huhogás, dehát...), át kellett volna mennünk a klubhelyiségen. És, ott pedig emberek vannak! Nem csak épeszű emberek, de Potterek is!
Tehát, Jess először kizavarta Potteréket, aztán kirángatott engem. Minden hétfő esti találkozásunkkor valaki szétosztja azt a négy medált (Szerelem, Boldogság, Béke, Öröm), ami a barátságunkat szimbolizálja, és az, aki kapja mondjuk a Boldogságot, annak egész héten a jó dolgokra kell koncentrálnia, és el kell mondania mindent a következő találkozónkon. Sejtettem, hogy melyiket fogom kapni.
Mindenesetre Jess gyorsan ideadta a medálokat, mert ebben a hónapban ő volt a soros. Verityé lett a Szerelem, Rinié az Öröm, Jessé a Boldogság, enyém pedig... a Béke.
- Tudod, Lil, a sok durcásság megárt a szépségnek. És, akkor nem fogsz tetszeni Jamesnek. - nevetett Rini, mire én csak hallgattam, mert ugye nem akartam már az első pillanatban feladni a Békét.
- Egyébként, nem is értem, mi bajod van vele. Irtó helyes, aranyos, népszerű... - mondta Verity is. Ja, VELÜK aranyos!
- Plusz mindig elvörösödik, ha meglát. Hát, ha ez nem szerelem, akkor mondd, hogy mi. - érvelt Rini.
- Hát, nem furcsa, hogy pont a legjobb barátnőnkbe esett bele James? - nézett rám vigyorogva Jess is.
- Tudod, ez a medál nem véd ám meg a jó nagy pofonoktól, Jess! - kiabáltam, csípőre tett kézzel. De ő csak megvonta a vállát, és Verity is mosolygott.
- Nincs több kirohanás, kiabálás, pofozkodás, Lily! Szent a béke.

Szeptember 2. (kedd), 10:05

Mondjak valamit???
EGYÁLTALÁN NEM SZENT A BÉKE!!!
Ó, az a Potter és Black! Megölöm mind a kettőt, ha a szemem elé kerülnek!!! Nem tudom, kik ők, de... Ez már több a soknál! Bár, Pitont sem értem: miért kellett pont a hátuk mögött reggeliznie? (Bár, már reggelizni sem lehet nyugodtan?)
Na, igen, Egy kicsit Piton hibája is volt. De hát csak kommentálta Potter tegnapi megnyilvánulásait, amiért nem hibáztatom. Mindenki kommentálta. Mondjuk nem volt túl kellemes kilépni úgy, hogy még azok is fura dolgokat mondtak ("Sok boldogságot!"; "Tudjátok már, hogy a kicsi fiú vagy lány?"; stb.), akiket nem is ismerek! Azt hiszem, elég jól bírtam. Komolyan. Magamhoz képest higgadt, nyugodt voltam, még akkor sem szóltam, mikor Black megátkozta Pitont, de, amikor az én szegény, ártatlan kiscicámra ráült!!! Szegény, kicsi Cassie! Hogy lehet valaki olyan vak, hogy nem veszi észre az aranyszínű fotelon a FEKETE macskát???

14:56, repüléstan előtt, a női öltözőben

Már elmondhatom magamról, hogy a nap felét túléltem. Ez, pedig, akárhogy is nézzük, nem semmi. Imádom a repüléstant. Olyan jó felmenni a magasba, és olyan szabadnak érezni magad... Bár, a szárnyas lovakon és hipogriffeken jobban szeretek, mert azok sokkal kényelmesebbek, mint a seprűk.
Persze, ennek az órának is vannak hátulütői. Például, a mardekárosokkal vagyunk. Ami azt jelenti, hogy el kell tűrnöm Bellatrix Blacket, aki - ha ez lehetséges - még az unokatesójánál is undokabb. Mi tagadás, nem nagyon szívleljük egymást.
De, még ő is jobb Narcissa Blacknél, aki pedig olyan nyavalygós, az a tipikus, elkényeztetett, apuci kicsi királylánya-típus, érdekes beszólásokkal.
Nagyon különböznek egymástól. Mégis, egy dologban hasonlítanak: mind a ketten imádnak megalázni másokat, a felsőbb rendűségüket hirdetni. Naná, hogy a Mardekárba kerültek! Szóval, imádom a repüléstant.

Hát, Lil, szerintem már nem imádod annyira... Bocsi, a nevem Jessica, Lilly barátnője vagyok, és most leírom, mi is történt valójában, mert Lil tuti biztos, hogy agyrázkódást kapott, vagy, ha mégsem, akkor is elfogulatlan lenne. De, addig is, én írom le, mi történt, hogy mégis meglegyen, mert tudom, hogy Lilnek milyen sokat jelent ez a napló. Én nem nagyon bírom a naplókat, mert túl sokat írok és a végén már nagyon fáj a kezem, meg minden... De, most az egyszer, lássuk csak.
Azt hiszem, ott kezdődött, hogy Madame Hoch bement egy kvaffért, hogy tudjuk gyakorolni a célba dobást. A fiúk ez alatt mellettünk röpködtek, idegesítettek minket, és James meg Sirius szokás szerint fel vágtak a többiek előtt. James főleg Lil miatt csinálta. Istenem, Sirius annyira helyes volt, ahogy felemelkedett, annyira tökéletes!... A lényeg, hogy Bella és Lil nem nagyon jöttek ki egymással. Nem tudom, miért, pedig egy csomó közös tulajdonságuk van: mindketten jó tanulók, jól repülnek. Szóval Bella elkezdte szívatni Lilt Jamesszel, a fiúk meg, amikor meglátták, mit csinálnak, feléjük fordultak. Csak úgy lebegtek a levegőben. Lil nagyon dühös volt, és elég furán néztek ki Bellával együtt, amint ott lebegtek egymástól kb. 2 méterre, és sziszegték egymás felé átkaikat.
Én lent álltam Beccával, aki karba tett kézzel figyelte őket.
- Ebből baj lesz. - mondta halkan.
A mardekáros fiúk is érdeklődve nézték a jelenetet. Főleg Rod Lestrange, akinek a barátnője volt Bella. Messzebb tőlünk, pár idősebb diák is kviddicsezett. ezúton szólok neked Lil, igazán jól áll a vörös, de mégsem kizárólag Bellával kellett volna foglalkoznod, mikor jött a gurkó. Ja, el is felejtettem, te nem is láttad. És, Bella sem, mert ő is nagyon jól belemerült a részletes elemzésbe, amit a szokásaidról tartott. Szóval, ezután következett a fájdalmas rész... Ja, nem, előbb Sirius elkiáltotta magát:
- Nem is tudom, minek örülnék jobban: ha Evans nyerne, vagy ha az én kedves kis Bellatrixocskám nyerne. - Ugyanis nem nagyon bírja az unokahúgát.
Na, most már tényleg jött a fájdalmas rész. Egy gurkó. James és Rod (ő se semmi!) egyszerre ugrott, illetve nem ugrottak, mert hiszen levegőben voltak, de eléggé kiabáltak:
- Bella, vigyázz!!!
- Evans!!! Az egy...
Már mindegy volt, hogy hallják-e, vagy sem, mert a gurkó nekiment Bellának, aki egy sikítás keretében lebucskázott a seprűről, magával rántva Lilt. Mindenki elkezdett sikítozni, kiabálni, mert kb. 3 méter magasból eshettek le. Bella ért földet először, aztán Lil.
Hmmm, muszáj folytatnom? Azt hiszem, igen. Bár, szerintem Lil nem nagyon fog örülni annak, amit írok.
- Ez fájhatott. - ez Sirius volt.
- Jaj, Evans. - dünnyögte James, miközben odarohant Lilékhez. - És, még te mondod nekem, hogy mindig bajba kerülök?
Lil nem nagyon volt magánál, és Bella is kissé zavarosan nézett fel.
- Evans? - kérdezte kicsit elmosódottan. - Nem akarsz felállni rólam?
Lil, nem nagyon akartál.
- Mi... mi történt? - ez te voltál.
- Azt hiszem, eltört a lábad. - mondta James, mire Lil megpróbált felülni, de Bella ekkor egy hatalmasat sikított. Sirius közömbös hangon csak ennyit mondott:
- Visszatért a gurkó.
Remus mondta ki a végszót.
- Reducto!

16:36

Mivel Lil még nem tért magához, kötelességemnek tartom beszámolni az eseményekről. Ha jobban lesz, biztos hálás lesz érte. Nem csak neki lett baja, de Bella sem néz ki túl fényesen. És, Malfoy azt állítja, hogy amiatt az ostoba tyúk miatt van minden. Ez te vagy, Lil. Arra sehogy sem emlékszik, hogy Bella rántotta le Lilt, és nem fordítva. James pedig iszonyú dühös! Ó, ez olyan romantikus!!!!!!

17: 05, a gyengélkedő

Ja, marhára.

Ez megint Lil volt. Szegény még nem nagyon tud írni, és most azt mondja, ne nyúljak a naplójához, hanem szerezzek sajátot, ha ennyire szeretek írni. Jól van, na, Lil! Viszlát, napló!