zombat, 19:08, a Nagyterem

A délután viszonylag csendes volt. Senki sem akarta betörni a lányok hálótermeinek ablakait, senki nem próbálta meg felrobbantani a mardekárosok kandallóját, senki nem ordibált, miközben tanulni szerettem volna. Most, hogy Black nem kavar, szokatlanul kihalt minden. Liáék sem visítoznak, röhögcsélnek, jópofiznak itt, Potter is felszívódott. Pontosan minden olyan, mint a legszebb álmaimban. Mégis, olyan... unalmas. Szegény Madam Pomfrey! Gondolom, most őt boldogítják!
Már korán lementem vacsorázni Verityvel. Elhatároztuk, hogy holnap reggel fél nyolc körül lenézünk Beccáékhoz, mert akkorra még biztosan nyugodt a gyengélkedő is. Bár, ahogy Blacket ismerem, minimum egy krátert kell találnunk Bellatrix ágya helyén.
McGalagony professzor vacsora előtt felvilágosított, hogy a múlt heti büntetőfeladatomat hétfőre tették át... A büntetőfeladatomat BLACKKEL. Miért? Miért mindig én? Az eddigi büntetőfeladatok láttán nem várok túl sok jót. Főleg, mert tudom, ki lesz a partnerem.

1.-es számú büntetőmunka: Bagoly-project

Szereplők: Potter, Black, Malfoy
Időpont: Hétfő
Helyszín: Bagolyház
Kezdés: 18:00
Végzés: ?
A baglyok helyeit kitsztították; Potternek a 300-400 tálkát kellett elmosogatnia és eltisztítania, aztán vizet és élelmet tett be nekik; Black és Malfoy a madarakat fürdette (hogy hogyan, az rejtély), megtisztították a csőrüket és a karmaikat.
Következmények: Jó két hétig a baglyok nem tudták megkülönböztetni a falat, az ablaktól, és ha mégis, akkor is mindig a zárt ablakon próbáltak berepülni. És sok madár igencsak bódult volt. Például, az egyik egyenesen az ananászos, kiwis, mangós jégkrémembe repült bele. Pedig milyen finomnak látszott...

2.-es számú büntetőmunka: Hozzuk össze a rokonokat!

Szereplők: Black, Black, Lestrange
Időpont: 4.-ben, februárban
Helyszín: Átváltoztatástan tanterem
Kezdés: 18:00
Végzés: ?
McGalagony professzor szigorú utasításai mellett kb. este kilencig egyfolytában csak írtak és írtak, ez főleg Lestarnget rázta meg, aki nincs túl jóban a betűkkel... meg a tanulással, úgy általában. Utána neki kezdtek az egyéni munkának. Black "kisasszonynak" a patkányokat kellett kiválogatnia, fajta szerint; Black az ablakokat súrolta, a professzor Lestrangenek diktált egy bonyolult levelet. Kb. így hangzott:

"Drága El!
Látogass meg jövő hét, szerdán, akkorra nem tervezek semmi különöset. Ölel: Minnie"

Következmények: Lestange úgy hajítja el a tollat, mint a forró parazsat, a két Black lábain és karjain kék, zöld nyomok jelzik, hogyan lehet egyszerre dolgozni, és - jó rokoni kapcsolatukhoz híven - minnél nagyobbat rúgni a másikba.

3.-as számú büntetőmunka:
Szereplők: Frank, Potter, Piton
Időpont: 4.-ben, májusban
Helyszín: Az 5.-ös számú üvegház előtt
Kezdés: 18:00
Végzés: 23:00
Egész este húzgálgatták ki a gyomokat, miközben hallgatták Levendroi professzor szívhez szóló élettörténetét, és beszámolóját családi helyzetéről.
Következmények: Másnap Frank maga elé meredt, és valami olyasmit mondogatott, hogy reumás nagynéni, Potter pedig nemigen szólalt meg. Szép nap volt!

Szóval, a lényeg, hogy nem túl jók voltak a múlt évi büntetőfeladatok. De, hogy éppen én... Egy prefektus... Már az első héten...Ez Black és Potter hatása! De még mindig azon agyalok, hogy fogok egyedül aludni. Nem is tudom. Nem félek, csak... roszz emlékeim vannak az egyedül alvásról. Viszont nem mehetek le a 4.-esekhez, vagy fel a 6.-osokhoz. Esküszöm, még Potterrel is szívesebben aludnék, mint magamban.

21:02, a hálóterem

Na, jó, azért Potterrel mégsem. Nem is értem, miért kellene annyira betojnom, hiszem nem vagyok már 5 éves. Nincsenek mumusok. Illetve vannak, csak ma éjjel nem fog semmi szokatlan történni. Másfél óráig még tanulok, hogy holnap sokat lehessek Jessékkel, aztán alszok, és fel sem ébredek reggel hétig. Pontosan. Ezt fogom csinálni.

22:56, az ágyam

Na, jó. Addig rendben volt, hogy tanulok. De miért kellett az ablakhoz mennem? Végülis ki a fenét érdekel, hogy a függöny el van-e húzva, vagy sem? Bár, ezek az árnyékok... Jézusom! Mi az??? Ja, csak a fúriafűz árnyéka. Úgy nézett ki, mint egy kígyó. Azt hiszem, Bellatrix még a gyengélkedőről is kísért. Na. A prefektusok nem félnek. És a 16 éves lányok sem. Brrrr... Jaj, az nem egy... egy... Lily, ne csináld már! Mit szólna Becca, ha látná, hogy így be vagy rezelve? Ha ő itt lenne, biztos nem félnék... Jézusúristen!

23:25, még mindig az ágyam

Hát, igen... Nem megy nekem ez az alvás. De hát mégis mit várnak tőlem? Egy ilyen helyen, ahol olyan sok helyre el lehet bújni? Például, Jessék ágyába, vagy a szekrénybe, vagy... Úristen, ott mozog valami. És, most nem képzelődöm! NEM BÍROM TOVÁBB!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

02:41, újra az ágyamban

Hát, igen. Potter most már biztos hülyének néz. Ugyanis, mikor láttam, hogy valami mozog az íróasztalom mellett, teljesen elvesztettem a fejem (egyébként az a valami a MACSKÁM volt), és kirohantam, le, a klubhelyiségbe. A kandallóban a parázs még pislákolt, ezért az egyik fotelbe ültem, és próbáltam lenyugodni.
Ekkor valaki rekedtes hangon suttogott valamit, és egy kéz megérintette a vállamat. Naná, hogy felsikítottam. Majd, a következő pillanatban Potter ledöbbent arcát láttam magam előtt. Leroskadtam a fotelbe.
- Evans, mi a fene van veled? - kérdezte halkan Potter, miközben kicsit közelebb lépett hozzám.
- Sssemmmiii... - mondtam, lehunytam a szemem, és legszívesebben elsüllyedtem volna.

- Láttál valamit, vagy történt valami? - tudakolta.
- Neeem... csak... picit kiborultam. - felpattantam, és fel akartam szaladni a szobámba, de megtorpantam. Az járt a fejemben, hogy én oda egyedül az tuti biztos, hogy nem megyek fel. Kényszeredetten mosolyogtam, és újra leültem.
- Azt hiszem, nekem pontosan jó lesz itt, a kandallónál.
Potter is elvigyorodott.
- Aha. Evans, ne butáskodj már. Csak nem mersz egyedül fent lenni a hálóteremben?
Én egyből megcsóváltam a fejem.
- Dehogyis! Tűnj már el, Potter! Jól el vagyok magamban is! - ő bólintott, és elindult, de még visszanézett egyszer.
- De azért vigyázz, mert itt sokkal veszélyesebb egyedül maradni... Tudod, néha, éjfélkor megjelenik egy szellem...
Automatikusan az órámra pillantottam. 15 perc hiányzott éjfélig. Megráztam a fejem, de azért megkérdeztem:
- Miféle... szellem?
- Az, aki Nickkel is elbánt. Tudod, a hóhérszellem. A legenda szerint, ha éjfélkor valakit itt talál, egyedül, akkor huss... - mutatta a kézmozdulatot. Aztán kaján vigyorral tovább indult. - Jó éjt, Evans! Nyeltem egyet, és amikor már majdnem a lépcsőnél járt, utána szóltam:
- Izé... Nem akarsz beszélgetni egy kicsit?
Potter felvonta a szemöldökét.
- Tessék? Most, csak így hirtelen? Ha jól emlékszem, elég sok ideje szeretnék veled beszélgetni, de te állandóan foglalt voltál. - jegyezte meg epésen. - Tudod, érdekes, hogy most se Lance, se Carl, se Daniel nincs itt, pedig azt hiszem, velük jobban megértenétek egymást. - Tovább ment.
Én pedig lecsüccsentem a korlát mellé.
- Szemét. - morogtam halkan.

Mikor már azt hittem, felment, sóhajtva felálltam, és ránéztem az órámra. Már csak öt perc volt. És, mikor felnéztem a fiúk szobájára, akkor láttam meg, hogy Potter még mindig ott áll, és engem bámul.
- Na, jó. - mondta könnyedén. - Miért nem mész Siriushoz beszélgetni?
- Mi??? - kérdeztem vissza. - Blackhez? Ahhoz az idiótához?
- Már nem kell színlelned, Evans. Mert már mindent tudok. Hogy te... - itt elhallgatott, és megrázta a fejét. Elindult felfelé.
- Várj, Potter! Potter! James...
Az utolsó szóra megdermedt, és csodálkozva visszafordult. Én a szőnyeget bámultam, amin még mindig ott ékeskedtek a vérfarkas ujjlenyomatai.
- Öhm... Te tudod a nevem? - csak ennyit bírt kinyögni. Félszemmel ránéztem.
- Hát persze. Hiszen mindenki tudja. James Potter, a tehetséges kviddicsjátékos, a nagy erejű varázsló, egy Black legjobb haverja, egy aranyvérű család leszármazottja... - keserűen hangozhattak szavaim, mert ő csodálkozva válaszolt. - De, Evans... Akkor, most szereted Siriust?
Most rajtam volt a sor, hogy nagy szemeket meresszek.
- Blacket??? Viccelsz?!
Ő elnevette magát.
- Evans, te sosem változol... De, akkor Bellatrix miért...
- Black összezavarja a dolgokat. Ez a napi programja.
- Pedig... tényleg sokat veszekedtek. És, a gyűlöletet csak egy hajszál választja el a szerelemtől...
- Ez másra is igaz lenne, nem? - csúszott ki a számon. Hoppá, hoppá. Elpirultam. Ekkor hangos kiabálást és szaladó lépteket hallottunk. Kicsit megremegtem.
- A... a hóhérszellem? Éjfél van!
- Nem. - csóválta meg a fejét Ő. - Csak a kedvenc iskolai barátunk, a gyerekek kedves védelmezője van itt. A gondnok. Gyerünk, Evans, menj már fel! Nincs ott semmilyen mumus, szellem, meg semmi... Sikíts, ha valami baj van, rendben? Úgyis ez a rejtett tehetséged.
- Kösz. - mosolyodtam el. - Viszlát, Potter.
- Jó éjt, Evans.
És, most itt vagyok. Úgy másfél órán keresztül a beszélgetésünkön gondolkoztam. Csak pár mondat volt, de nagyon érdekes. Áaah... Álmos vagyok.