Hétfő, 13:24, a Roxfort egyik folyosóján

Eddig úgy el voltam merülve a tegnap este taglalásában, hogy nem is írtam, milyen volt a ma délelőttöm. Nos, kezdjük a reggelivel. Mikor reggel még kissé bóbiskolva letántorogtam a Nagyterembe, az eddig mindig napfényes, derűs elvarázsolt mennyezet most szomorú szürke volt. Beköszöntött az ősz. És, mintha csak engem sajnált volna a természet, sötét fellegek gyülekeztek fellettünk. Elérkezett a büntetőmunkám estéje. Nem is bírok rágondolni...
Mellettem Jess, Becca, és Rini sem tündökölt túlságosan: Jess és Rini falfehéren fogták hasogató fejüket, Becca pedig olyan arcot vágott, mint aki menten elhányja magát. Verity és én sem voltunk a legjobb formánkban, a társaságban csak Alice volt jókedvű. Alice még azután is vidáman dudorászott, miután megjelentek Potterék, és - nem kifejezetten az én könyörgésemre - letelepedtek mellénk.
- Evans... - kezdett bele egy mondatba Potter, de egy legyintéssel elhallgattattam:
- Nem érdekel, Potter. Fáradt vagyok.
Tettettett rosszalással csóválta meg a fejét:
- Ejnye-bejnye, Evans, a prekektus kisasszony túl sokáig maradt fent tegnap?
Már ahhoz sem volt erőm, hogy válaszoljak, de Alice még mindig optimista hangon megszólalt:
- Szállj már le Lilyről, James! Neki más tetszik...
Már éppen döbbenten ránéztem volna, de Becca megbökött a kezével, és mosolyogva bólintott:
- Á... Tudom, hogy kire gondolsz, Alice... - majd, tőle teljesen szokatlan, álmodozó szemekkel hozzátette. - Irtó helyes srác!
Potter olyan hangot hallatott, mint aki mindjárt megfullad, így helyette a két másik barátja vette fel a frontot. Black felmordult, és áthajolt Jess felett, - aki mellett ült - hogy lelenézhessen Becca szemébe, aki Remus és Rini között ült.
- És, mi a neve a szerencsétlennek?
Becca szinte fújt rá, úgy válaszolt:
- Elmagyaráznád, miért érdekel? - Mikor Black vészjósló arcot vágott, Alice kedvesen, lényegretörően, egyetlen szóval fejezte ki magát:
- Közöd?
Remus felhúzott szemöldökkel figyelte őket, és fáradtan vette elő a bájitaltankönyvét. Követtem a példáját, mire Potter - aki sajnos nem fulladt meg - rámpillantott:
- Mi van, Evans, kezded átvenni a jó öreg Holdsáp szokásait? - elvigyorodott. - Egyébként, nem hiszem, hogy létezik ez az "irtó helyes srác"!
Elpirultam. Egyrészt azért, mert nem akarta elhinni, hogy van másik fiú, másrészt, mert... hmm... tényleg nincs.
- Ezerszer jobb fiúkat érdemlek, mint amilyen te vagy! - kezdett felmenni bennem a pumpa.
- Igen?! - úgy láttam, most megfogtam, mert ő is elvörösödött, és segítségkérően barátjára nézett. Aki, persze, újabb sületlenséget mondott:
- Az biztos, hogy Ágasnál szuperebb srácot közel és távol nem találsz, Evans.
Becca gúnyosan rámosolygott:
- Ó... Hogy bevallod, Sirius, hogy te nem érsz annyit! Milyen önfeláldozó vagy...
Black már épp fel akart forttyanni, Verity és Rini nem tudták, nevessenek-e, vagy sírjanak, Potter még mindig engem bámult, és motyogott valamit magában, de a veszekedés elakadt.
Nem, nem szállt meg minket hirtelen a béke szelleme. Egyszerűen csak a tejeskannába belerepült egy bagoly. Miután kiszedtem onnan, megnéztem a leveleket, melyek a lábához voltak erősítve. Az én nevem állt rajtuk. Miközben a többiek várakozóan néztek rám, kibontottam a leveleket.

"Drága Lily!
Mikorra megkapod ezeket a leveleket, talán már hétfő vagy kedd van, de ugye tudod, hogy nem felejtettük el azt a fontos eseményt, ami pénteken lesz. Nevezetesen, a születésnapodat. A 16 év hosszú idő, és ebben a korban már kell lennie benned felelősségnek, eltökéltségnek, céltudatosságnak és fegyelemnek, melyek segítenek utad során.
...
Szeretnénk téged arra biztatni, hogy járd a magad útját, és ne törődj azzal, hogy mások mit mondanak! Mi mindig itt leszünk neked, ha bátorításra lesz szükséged.
Büszkék vagyunk Rád:
Anya és Apa'"

Ezt a levelet mosolyogva olvastam el, de a másodikat kicsit más reakcióval vettem kézbe. Ez így szólt:

"Jó neked, te már 16 éves vagy.Két év múlva én is annyi leszek, és már alig várom! Addig is, mesélek az új fiúmról, Ralphról.Csoda aranyos srác, és tegnapelőtt sétálni és moziba mentem vele, tegnap focimeccsre. Halálosan unalmas a foci, de ezért a fiúért még clara néni répatortáját is megenném!
Te hogy vagy? Mi van azzal a sötét hajú sráccal, akinek a fényképét Jessica egész nyáron mutogatta. Vele kellene összejönnöd, nem azzal a másikkal, akit utálsz. Majd írj, ha lesz időd a kétes eredetű izék kotyvasztása után.
Nia
ui.: Kitaláltam, mire tudnánk hasznosítani ezeket a kotyvalékokat! Ha nyáron haza hozol vagy 30 szerelmi bájitalt, talán megérte ez az egész herce-hurca Rokontba."

Annyira fel lehettem háborodva húgom szemtelen levelétől, hogy Rini még rá is kérdezett, potterhez fordulva:
- Ez a te kreációd?
Hát, igen, kicsit ki lehettem borulva, de teljesen érthető, nem???
1. Például a "Jó neked, te már 16 éves vagy." Ezt úgy írja, mintha nem tudnám! Mintha egy 6 éves kiskölyök lennék!
2. És a "mesélek az új fiúmról, Ralphról" című mondat. Kit érdekel, milyen a fiúja? Ezt is csak azért írta, hogy dühítsen! A kis kígyó!
3. "kétes eredetű izék kotyvasztása" Minek néz ez engem?! Tinihorrorfilmek vasorrú banyájának?!
4. És, "talán megérte ez az egész herce-hurca Rokontba." Mi az, hogy talán? És, még a sulim nevét sem tudja leírni! Pofátlanság!!!
5. És utoljára, de nem utolsósorban:
IMÁDOM CLARA NÉNI RÉPATORTÁJÁT!!!